Törj ki a képernyő fogságából a vulkán táborral

innvoice-
TEHETSÉGGONDOZÁS JÖVŐNK ÉPÍTŐINEK
TEHETSÉGGONDOZÁS JÖVŐNK ÉPÍTŐINEK

Ha követitek nálunk az eseményeket, lassan várható is volt, hogy beszámoljunk egy újabb jó ügy támogatásáról. Az, hogy kinek mi is jelenti a jó ügyet, eltérő lehet. Egy biztos: felismerjük, amikor felidézzük magunkban, mert, valahogy mosoly ül a szemünk sarkába, melegség önti el a szívünket, izgatottá válunk, alig várjuk, hogy újra közel kerülhessünk hozzá és tehessünk érte. Neked milyen élményeid vannak a gyerekkori táborozásokról?

Mikóczi Ferivel, a Vulkán – tehetséggondozó társulás alapítójával beszélgettünk, aki betekintést adott a Vulkán Tábor megszületésébe, és céljaiba.

Mondj kérlek pár szót magadról és hogy honnan jött a Vulkán Társulás ötlete, mi a társaság miértje?

Mikóczi Ferenc vagyok, 23 éve vállalkozó. Családi vállalkozásunk többek között baromfival, vízi szárnyasok és tőkehússok nagy- és kiskereskedelmével foglalkozik. A Vulkán Társulás egy Szlovákiában alapított non-profit szervezet, tevékenységét jelenleg Szlovákiában és Magyarországon végzi, magyar nyelven.

Mikóczi Ferenc, a Vulkán Társulás Alapítója

A Vulkán „kitöréséig” vissza kell mennünk 2014-be, amikor elindult bennem, egy családi lelki csapás által a motiváció arra, hogy a fiatalokat felkaroljam. Az akkor 13 éves lányom megszökött otthonról. Jól felépített vállalkozás, anyagi biztonság adott volt, úgy gondoltam minden jól megy. De akkor meg kellett állnom, és elgondolkoztam azon, hogy milyen hibát követtem el, amiért ez megtörtént. Kerestem az okokat és a segítséget, ismerősökön, baráti körön keresztül szervezetten is, de az elején semmi sem segített. Aztán tettem egy olyan fogadalmat, ha végre előkerül, akkor én a fiatal generációt segíteni fogom. Úgyhogy ez egy, a Teremtőnek megfogalmazott ígéret volt. Krisztina lányom végül szerencsésen hazakerült, amiért azóta is hálás vagyok. Lecsillapodtak a kedélyek. Majd később egy képzésen vettem részt Pongor-Juhász Attilánál, egy több napos elvonulás keretében, ahol újra előjött belőlem a korábban megfogalmazott cél, és bár – én életemben nem terveztem gyerekekkel foglalkozni-, eszembe jutott az ígéretem, és akkor kezdtem el utánanézni, hogy mit is kellene tenni ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Akkor írtam fel először az ezzel kapcsolatos első célomat egy célkitűző kártyára, egy olyan rendezvény szervezését, ahol 1000 gyermek vehet részt. 70 gyerek volt az első rendezvényen, amit iskolai keretek között hoztunk létre. Pénzügyeket szimuláló játékos oktatás volt ez Robert T. Kiyosaki Cashflow101-es játéka, ami pénzügyi alapismereteket adott a gyerekeknek. Itt indult az egész.

Aztán jött az ötlet, hogy lehetne több napon keresztül is csinálni, több területet bevonni, és így jutottunk el a táborig. Ekkor felkerestük azokat, akik tudják, hogy kell táborokat szervezni és ez szépen kicsiszolódott. Számos önfejlesztő képzéseken vettem részt és arra gondoltam, mi lenne, ha ezeket az előadásokat leegyszerűsítve, játékos, élvezhető formában megtanítanánk a gyerekeknek is.

Istenigazából az is motivált, hogy miért 40-50 évesen kell eljutni oda, hogy valaki rájöjjön, hogy pályát tévesztett vagy nem ott van, ahol szeretne lenni, vagy nem is ismerte meg saját magát és hogy mit is akar igazából. Ennek a koncepciója az, hogy olyan bizalmi környezetet hozzunk létre a táborban, hogy a gyerekeket támogassuk abban, hogy megtalálják, mi az, amit szeretnek csinálni. Ha az igazi belső mozgatórugóját meg tudja fejteni, azzal valójában rátalál a saját útjára (küldetésére).

Azt tapasztalni, hogy a gyerekünk nem azt nézi, hogy miért akarom, hanem azt, hogy hogyan fogom elérni, hogyan fogom megtanulni. Tehát nincs még tiszta képe a miértről és ha nincs ilyen kép, akkor addig nem indul el. A külső nyomás, lehet szülői, tanári agitálás, amire egy szimpatikus, trendi foglalkozást választ magának és akkor rájön 30,40,50 évesen, hogy nem is ezt akarta szívből. Valójában tehát az íve ennek a történetnek ez volt.

Idővel mások is kapcsolódtak, mert látták, hogy ez egy működő dolog, hogy lehet itt változni. Az önkénteseink is elkezdtek ebben lubickolni, megérteni és megérezni az ügy fontosságát. Nem akartak a táborból hazamenni, és alig várták a következőt. Feltettem magamnak a kérdést, hogy ez ennyire hatásos lenne? Az elején nem gondoltam. Azután minden alkalommal fejlesztettünk a táborokon, a gyerekektől visszajelzéseket kértünk, post-it-en felírták, hogy mi volt, ami nem tetszett, ami tetszett és ebből lett három kategória, hogy mi az, ami működik, mi az, ami száraz, cseréljük ki, és mi az, amit folytassunk. Ezt így folyamatosan csak csiszoltuk és csiszoljuk, úgyhogy most itt tartunk, ez a hetedik év, hogy táboroztatunk.

Milyen volt az első tábor, hogy emlékszel rá?

Az elsőt 2016-ban szerveztük. Őszintén bevallom döcögős, sok kis ballépéssel, tehát ha ott nem adtuk fel, mert láttuk a csillogó szemeket a második napon, akkor azt mondtam, ezt csak javítani lehet és jobbá tenni, de rengeteg kihívás volt az első alkalommal.

Hogy áll össze most a csapat, kik vesznek részt a szervezésben?

Többnyire már februárban elkezdődnek a háttér munkák, mi már a gépházban dolgozunk, vannak különböző törzsek szétosztva és magán a tematikán dolgoznak. Van, aki a technikaért felel, valaki a programtervért, valaki az adminisztrációért. Minden fel van osztva, és minden csoportnak van felelőse, így amikorra elkezdődik a tábor, kész a teljes koncepció.

Az oldalatokon láttunk több visszajelzést is a gyerekektől, nagyon pozitívak voltak és jó volt olvasni. Volt-e olyan szülő akár pedagógus, aki szintén adott visszajelzést, vagy van-e olyan viszonyítási alap olyan oldalról, ahol nevelő munkát végeznek? Nekik mi a véleményük a tevékenységetekről?

Volt nálunk iskolaigazgató, több pedagógus, akik először nem értették, hogy mi ez a jó hangulat, nyugalom. Vannak az önkéntesek között is tanárok, nevelők és én mindig azt hangsúlyozom, hogy a gyereknek a jó kedve a hangulata határozza meg azt, hogy el tudja fogadni az információt. Amíg ez a terület nincs helyre rakva, addig nincs érdemi fejlődés. Ezért is kezdjük első napon az őszinteséggel. Azért, hogy a mások által támasztott korlátok, elvárások távozzanak el és fogadják el önmagukat úgy ahogy vannak.

Ez egyfajta félelem nélküli hely is akkor…

Amikor szembesítve vannak azzal, hogy mindenkiben vannak hibák, hogy senki sem tökéletes, hogy nem akarok megfelelni másoknak, akkor eljön a pillanat, amikor a maszkok lekerülnek, egy teljesen más szintre kerül a tábor energiája és ezáltal megtörténik a valódi kapcsolódás. Önmagunkhoz és tisztán egymáshoz. Ezt mindenki megtapasztalja, önkéteseink is, és ott indul el a munka.

Hogy látod, a magyar családokban mennyire van kedv és anyagi forrás táborba küldeni a gyerekeket?

Két csoportra osztanám, mert előfordul, hogy a tehetős szülő egyszerűen le akarja tudni a gyerekét, bármelyik táborba, akár a mi táborunkba is eljut. A másik, hogy az önfejlesztésben már jártas szülő, keres jó lehetőséget arra, hogy tartalmas, értéket adó, szervezett foglalkozásokon vehessen részt a gyermeke, mert nem mindegy neki, hogy kiktől és milyen szándékkal ered a tudás. Vagy előfordul az is, hogy nehezen kezelhető a csemete és nem tud vele mit kezdeni a szabadidőben. Volt rá példa, hogy a szülő hordta pszichológushoz, majd eljött a táborba és megtörtént az átalakulás. Valójában az történik, hogy a gyerekeket elfogadjuk olyannak amilyenek. Amikor szülő nélkül van a gyerek, teljesen másképp viselkedik, sokkal szabadabb, nincs az a megfelelési kényszer, hogy mit kell mondanom, hogy kell viselkednem. Ez a folyamatos interakció és elvárás a szülőkkel esetleg bántó lehet, a gyerek belemegy egy önmarcangolásban és kialakul a bűntudat saját magával szemben, majd addig-addig ostorozza magát míg egyszerre rossz kedve lesz. Ezt az elején mindjárt kikapcsoljuk, hogy ez ne történjen meg.

Milyen más területeket ölel még fel a tevékenységetek? Látjuk az oldalatokon több területen tevékenykedtek.

Igen, többek között, ha van lehetőség akkor elmegyünk iskolákba workshopokat tartani, sajnos most a Covid miatt az utóbbi két évben ez az irány elakadt, de idén tartottunk előadást a személyiség típusokról és az erőszakmentes kommunikációról, ahová hét iskolából jöttek. Szerintem nagyon jól sikerült, annyira, hogy a nevelők is kérték, hogy oktassuk le a tanári karnak is.

Ami közös minden területben, visszatérő témáink: őszinteség, önismeret, kommunikáció, célok tudatos kialakítása, kreativitás fejlesztése, pénzügyeink kezelése, tervezése, a biztonságos online jelenlét kialakítása és a csapatmunkában rejlő erő megtapasztalása.

Úgy gondolom, hogy a tudás most már itt van, elérhető, de valahogy a társadalom még csak most érik meg arra, hogy elkezdjük az integrálást a megtapasztaláson keresztül. Hozzá tudunk tenni, hogy egy teljesen más generáció is fel tudjon növekedni.

Két kérdést engedj még meg: Olvastuk a miértedet és azt, hogy igyekeztek nagyobbra nőni nagyobb területeken is megjelenni. Van-e most olyan cél, amit szeretnél, szeretnétek megvalósítani?

Az idei cél az, hogy ebben az évben két tárbort hozzunk létre. Azt akarjuk letesztelni, hogy milyen az, amikor én a háttérben vagyok, tehát nem teszem be a személyemet, mert szeretnénk, hogyha ez franchise formájában minél több gyerekhez el tudna jutni, Magyarországon, Erdélyben és más magyar régiókban, magyar gyerekekhez. Szerintünk ez csak úgy tud menni, hogy megtervezzük, létrehozzunk és megnézzük, hogy működik-e ott is, ahol fizikailag az alapítók nem vesznek részt. Most már a Társulásnak van egy alapítói köre, nem saját magam döntök. Eddig mindenért én voltam a felelős, mindenhol ott kellett lennem, de hála az égnek, ez így sokkal jobb, mert több nézőpontból rá tudunk nézni és a szinergiák így kiegészítik egymást. Sokkal hatékonyabban tudunk fejlődni, ezt tapasztaltuk. Az igazi nagy célom valójában az volna, hogy idővel elengedem a vállalkozásomat és a feleségemmel már csak ennek élni. Jelenleg most azt érzem, hogy nem tartok ott egyelőre, az aktív éveimben vagyok. Hosszú távú tervben van a kiforrott programot lefordítani angol nyelvűre, aztán mehetne több országban. Látom az igényt rá, viszont egy nagy Antarktisz vastagságú jégtakarót szükséges áttörni, mert nem kis munka az az energia, amit ez igényel. Egyelőre az oktatási rendszer nem támogatja kellőképpen az önfejlesztést és a csapatmunkát. A szülők anyagi oldalról nem mindannyian tehetik meg, hogy táborba küldjék a gyerekeket. A gyerekek egy részét pedig olyan irányba terelik a közösségi oldalak, hogy nem nagyon érdekli őket maga a táborozás és közös program. Úgyhogy kihívás maga a megvalósítás és egy csoda megtapasztalni a sikereket, amelyeknek tanúi lehetünk.

Mi az, ami segítene nektek abban, hogy ezt a falat minél könnyebben törjétek át?

Több minden. Anyagi erőforrásokkal lehet támogatni, a non-profit szervezet számára pénzbeli adománnyal, konkrétan nehéz helyzetű gyermekek táboroztatása is támogatható, adott a kommunikáció, szeretnénk minél több emberhez eljutni, hogy megismerjenek bennünket, a céljainkat, illetve önkénteseink száma is évről-évre növekszik. Várjuk szeretettel az önzetlen, segítőkész jelentkezőket.

„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség!”
Wass Albert

Innvoice Kft pénzbeli támogatással járult hozzá idén, hogy Vulkán Társulás magyarországi táborába hátrányos helyzetű gyermekek is eljuthassanak, illetve mi is örömmel csatlakoztunk önkéntesként. Feri szavai jutnak eszembe: ne hidd, hogy jótékonykodni csak pénzzel lehet, adj egy mosolyt, bátorítást vagy add az idődet, mert adni sokféleképpen lehet.

Ismerd meg a Vulkán Társulás csapatát itt:

https://vulkanmission.eu

https://vulkantabor.hu

A cikk szerzője:

innvoice

Értesülj tippek, hírek, sikertörténetek

Idei évünk az időspórolásról szólt, számos funkcióval akár egyenként is rengeteg időt tudtunk ügyfeleinknek megtakarítani. Tekintsük át, mi történt 2023-ban.
2023-ban ismét a pénzügyileg legmegbízhatóbb cégek minősítését kaptuk.
A 2023 július 1-től induló EPR, körforgásos termékdíjak kezeléséhez az Innvoice hatékony segítséget biztosít