Tanulmányaim során rendszeresen olyan embereket próbálok felkeresni, akikre valamilyen szempontból példaképként tekintek, vagy éppen akik már eljutottak oda, ahova én készülök.

Barazsy Ákossal, a Bevétel erősíti a szabályt című könyv és videósorozat szerzője, de nem utolsósorban a Baracomp, Roadrecord és MiniCrm cégek atyjával, tulajdonosával nagyon érdekes kérdéseket feszegettünk, amikről azt gondolom, mindannyiunkat kicsit hozzásegítheti a sikeremberek szokásainak megértéséhez.

Horváth Szabolcs:
Az elmúlt időszakban egy fantasztikus coaching programban végzem a tanulmányaimat, ahol nagyon nagy erőt ad, ahogy húzzuk egymást felfelé és legutóbb egy olyan házi feladatot tűztünk ki magunknak, hogy olyan emberekkel beszélgetnénk, akik számunkra valamilyen szempontból példaképek. Nem kizárólag milliomosokról van szó, hanem akár tök csórók is.

Szóval ebből az apropóból gondoltam, hogy találkozzunk.

Nekem igazából a Te sztoridban az tetszett nagyon, kezdve onnan, hogy az üzleti blogban ismertelek meg jó pár éve és azóta amit csinálsz a Bevétel erősíti a szabályt projektben.

Barazsy Ákos:
Üzleti blog?

Hsz:
Amit annak idején a Roadrecord kapcsán kezdtél blogolni, azt nevezem üzleti blognak, ami ha jól emlékszem Goldenblog nyertes is volt. Számomra kevésbé szólt a Roadrecordról, sokkal inkább egy üzleti blogként él az emlékeimben. Ami nekem nagyon megtetszett, amit mostanában csinálsz a saját sztorijaidon keresztül, amivel akár a huszonéves fiatalokon is próbálsz segíteni, azzal a benned lévő adakozó szellemmel, amivel a tudásodat adod át akár a könyvedben is. Ennek kapcsán gondoltam, hogy beszélgessünk.

(némi csevegés politikáról, választásokról, botrányokról, stb)

Bevezetésképp azt gondoltam, ha elmondanád, hogy néz ki egy szürke hétköznapod? Mikor kelsz fel?

:
Normális esetben 6:15-kor kelek, normális esetben elmegyek úszni – egyébként ez most két hete elmaradt, mert annyi minden összejött, hogy egyszerűen képtelen voltam. Egyébként ez is benne van, vannak olyan időszakok, amikor nagyon keményen be tudom tartani a saját magam edzéseit és vannak, amit nem, pedig ez nagyon fontos, de egyszerűen vagy az van, hogy sok a meló, vagy az van, hogy annyira izgat, amit akarok csinálni, hogy mindent félreteszek és csak azt csinálom és csak abban tudok gondolkodni.

Hsz:
A híres uszodában jársz, amiről beszéltél az egyik videódban?

:
Van két híres uszodánk is, az egyik a videókról híres, most egy másik, helyi uszodába járok, ott is tudnék csinálni egy videót, de már nem akarom minden uszodából kitiltatni magamat. Nem vagyok még kitiltva, de majdnem.

Hsz:
A kedves hallgatóknak belinkelem, hogy miről is van szó:
https://www.youtube.com/watch?v=SZCyAO0Ue5I
https://www.youtube.com/watch?v=UOquicUDSao

:
Lényeg, hogy nem szomorúak, hogy nem járok oda, maradjunk ennyiben, de ha tudok, olyan az idő, akkor bringázok is, de nem vagyok egy sportember. Szeretek sportolni, de csak azért sportolok, ne legyek annyira dagadt, minimálisan érdekel, a sportot nem azért csinálom, mert szeretem. De például a tesóm egy tipikus sportember, vizilabdázik, nála megvan az az endorfin termelés, ami nálam így kihalt, hogy a sport hatására hú de jó, hú de jó, de alapvetően nem keresem.
Aztán, már az ágyban elkezdem a facebook kommentek olvasását, egy-két embert letiltok, tehát ez is hozzá tartozik a dolgaimhoz – kifejezetten vasárnap reggel szokott ebből sok lenni, szombat este jelennek meg a trollok, valamiért akkor magányosak.
Van egy Morning Cafe alkalmazásom a böngészőben, megnyitja az összes oldalt, amit meg akarok nézni, fél órától, másfél óráig szokott tartani, e-mailek átfutom, igyekszem úgy bemenni a cégbe, hogy kikerüljem a napi csúcsforgalmat, tehát én akkor dolgozom, amikor mások a dugóban ülnek.
Igazából kétféle munkanapom van, van, amikor otthon vagyok, fele-fele arányban van egy héten. Ilyenkor, ha otthon vagyok, általában nyomom reggeltől estik a számítógépet, néha kifejezetten úgy tudom megszakítani, hogy kifejezetten délben, kora délután megyek el edzésre és akkor nem hajnalban. Ezenkívül ház körüli dolgokkal is kell foglalkozni, sajnos relatív sok magánügy van, vagy valami orvoshoz megyek – ahogy mondtam is egy videómban, most ennek van a ideje – rutinvizsgálatokra.

Hsz:
Értem, tehát fontosnak tartod, hogy néha orvos is lásson.

:
Nem néha, nagyon rendszeresen járok, sőt nagyon példásan rendszeresen járok. Szerintem azért, mert én egy ilyen jó célcsoport vagyok az orvosomnak, engem be lehet ijeszteni, tehát ahova engem elküldenek, én el is megyek. Hallom tőlük, hogy sokan vannak, akiket elküld és soha nem megy el sehova, és nekem meg úgy örül, hogy én mindenhova elmegyek és ezért engem mindenhova beirat. Néha azért ez elég terhes, de elmegyek, mert hipochonder voltam 5 évig és – ha nem is maradt meg – de mégis van valami örökség benne, meg amúgy is az ember ahogy idősödik, egyre fontosabban látja ezt a dolgot. Hála Istennek nincs semmi nyavalyám, de megelőzésben hiszek minden téren, ebben is.
Visszatérve, amikor otthon vagyok, melóval telik, számítógép előtt és néha ilyen otthoni dolgokkal, amikor irodában vagyok, akkor nagyon kemény menetrend van, hogy kivel, mikor beszélek, tehát heti menetrend és napon belül is menetrend, hogy melyik kollégával mit beszélek meg, van egy közös naptárunk, ahol a közös meetingeket írogatjuk be, a fejlesztői projektmenedzseremmel van rendszeresen egy heti legalább fél napos megbeszélés, és ugyanez igazából minden kollégámmal.

Hsz:
Tehát akkor kevés a random történés.

:
Hát még mindig túl sok, de küzdök ellene. Egy cégben – különösen, ha fejlesztéssel foglalkozik – olyan dolgok vannak, amik akár hetekre, hónapokra tudja áthúzni a számításunkat mondjuk egy olyan probléma, bug, amit nem tudunk reprodukálni, de ez idegesít, lassít bennünket. Most is van egy szerveres sztorink, amit nagyon nehezen tudunk megoldani, bár nem is a megoldás nehéz, hanem, hogy pontosan megtudjuk, hogy mi okozza azt a nyavalyát és akkor így lelassulnak, felülíródnak dolgok, prioritások cserélődnek – ezt biztos te is ismered – de alapvetően arra törekszünk, hogy a projektmenedzserek összefogják az alá tartozó szálakat. Ami még közben szokott lenni, hogy csinálok videókat, ami egyre több időt vesz el – mármint nem a videó készítése – hanem az utómunka, felrakni, kommentekre válaszolni, jönnek a kérdések, impulzusok. Tehát igazából a legnehezebb a szürke hétköznapokban, hogy nagyon sok impulzus ér, amik feszegetik a határaimat, szabályaimat, amit nagyon nehezen lehet betartatni, betartani velük és a sok impulzus, az a színes megfelelőség, ez az ami a legnehezebb.

Azt szoktam mondani, hogy ha olyan munkám lenne, hogy egy dolgot kéne csinálni, állok az Aldiban a pénztárnál, azt hiszem a processzorom leállna, mert ez így nem különösebb processzoridő, a hűtőbordákra nem is lenne szükség. Nem az a nehéz, hogy egy-egy csinálsz dolgot, az a nehéz, hogy hogy oszd be időben. Vezetőként nem csak az a dolgod megcsinálsz dolgokat, kiosztasz dolgokat, hanem úgy kell megcsinálni, hogy jó prioritásban legyen, jó kiosztásban legyen, a munkatársaid is jól legyenek kihasználva, és jól passzoljanak a dolgok egymáshoz, beleszámítva a beleszámíthatatlan dolgokat, hogy mikor ki beteg, mikor mi történik, mi nem történik.

Hsz:
Százalékban meg tudod mondani, hogy mennyit foglalkozol operatív munkával? Például e-mailekre válaszolás, hasonlók. Mennyi idődet veszi el, hogy te kerülsz kapcsolatba egy ügyféllel, neked kell valamit megoldani? Tehát ami kimondottan szerinted is nem egy pénztermelő tevékenység, csak egyszerűen meg kell oldani.

:
Én azt gondolom, minden pénztermelő, csak maximum indirekt módon. Van egy-két olyan dolog, például pályázatokkal kapcsolatos feladatok, amiről tudod, hogy faszság, ami fáj, de az azért van, mert a pályázatnak meg kell felelni, de ez ezzel jár. Nem nagyon tudnám ezt így megmondani. Azt gondolom, hogy normál üzemállapotban elég jól ki van ez egyenlítve. Mit nevezünk normál üzemállapotnak? Azt hiszem ez mindig változik. Például ha van egy kollégád, aki meghülyül és egyre nehezebb vele dolgozni – például az elmúlt hónapban volt ilyen – akkor kiugróan sok az ővele kapcsolatos sztorikkal való foglalkozás, idegeskedés, nevezzük bárminek. És ilyen mit csinál, mit kell csinálnia egy jó vezetőnek? Kezeld, vagy szakítsd meg. És akkor elkezded kezelni és ha nem sikerül kezelni, akkor meg kell szakítani. És most egy ilyenen vagyunk túl – túl türelmes vagyok, túl sokat próbálom kezelni, már rég kirúgta volna mindenki, mire én kirúgtam. És most végül kirúgtam és egy hatalmas kő esik le a vállamról, hogy ez most így megszűnt. Nyilván, mikor egy ilyen sztori van, akkor mindig van egy sztori, ami eléggé elbillenti aktuálisan a mérleget. Kevés a normál üzemállapot. A másik az, hogy milyen fejlődési fázisban van a cég. Jelen pillanatban, amikor egyszerre csináltuk a pályázatot és egyszerre költöztetjük át a usereket az online rendszerre, meg csináljuk a magyar piacot, meg fejlesztünk, meg Amerikába megyünk, meg csinálom a könyvet, ez egy olyan helyzet, amiben az a mérleg nem egészséges, hogy mennyit dolgozom, meg mennyi a magánélet.
Volt olyan időszak, amikor el tudtam menni Ausztráliába többször is, több hónapra, mert megengedte az aktuális helyzetünk. Mostani helyzetünkben ezt nem tudnám megcsinálni, hogy ez ne járna túl nagy áldozatokkal.

Hsz:
Meséltél a munkatársakról egyik videódban, saját munkatársaidat te mivel motiválod, hogy jól dolgozzanak, hogy magukénak érezzék, amit csinálnak?

:
Azt gondolom, hogy a pénz, mint motivációs eszköz a legalja. Én eleve próbálok olyan embert felvenni, aki nem pénz motivált, vagy nem csak pénz-motivált. Mindenkinek van rá szüksége, kell nekem is, de azért legyenek magasztosabb elvárásai is.

Hsz:
Mondasz egy példát, mondjuk akár egy kollégádról, hogy mi az a magasztosabb dolog?

:
Nem egy kollégára mondok, hanem az egész csapatra, egész cégre, ez most nekünk Amerika. Tehát például – nem tudom mennyire ismered az útnyilvántartó piacot – kaptunk a nyakunkba egy adótörvényt, ami nekünk nyilván nem lett előnyös, ez az általányadózás sztori és emellett is amúgy is 95% körüli a részesedésünk Magyarországon, ami tök jó, de ugyanolyan rossz is, mert nincs több a piacon. Tehát mondhatjuk azt, hogy hiába van messze-messze a legjobb termékünk a piacon, már nem ez a szűk keresztmetszetünk, hogy milyen terméked van, hanem hogy mekkora a piac. Ezért az volt a terv, hogy Amerikába, külföldre megyünk, most már azt mondom, hogy csak az, hogy Magyarországon vagyunk, az már egy ilyen vegetációs, vagy ahhoz hasonló állapot, nincs benne olyan perspektíva, mint abban, ami most minket rohadtul éltet, hogy az összes felmérésünk alapján nagyon nagy kereslet van, vagy lesz ránk. Több százszoros piac vár ránk, ha minden igaz, úgy, hogy nem csak egy leszünk a sorban, hanem ki tudunk tűnni több dologgal.
Magyar körülmények között edződtünk 15 éve ezzel a szoftverrel, olyan dolgokat hoz ki belőlünk, ami Amerikában is kelendő.

Tehát ez a motiváció. Tehát tudok róla, hogy nem én fizetek a legtöbbet, bár nem fizetek rosszul, de tudom, hogy mindegyik tudna találni jobban fizető melót, de olyat nem, aki azt ígéri, hogy ha megcsináljuk az amerikai bulit és az sikeres lesz és amerikai céget, akkor én adok mindenkinek egy részesedést a cégből, mert így akarom meghálálni, kompenzálni a dolgokat.

Hsz:
Tehát, ha jól értem, az ő szemük attól csillog, hogy kimentek Amerikába.

:
Igen és nem csak a cégérték lehet az, ami csilloghat, hanem az az érdekes dolog, hogy tudod, hogy leteszünk valamit Amerikában, letesszük a névjegyünket, hogy bassza meg, magyarok vagyunk, és hogy így oda tudunk ütni a piacnak még így is – legalábbis ez a tervünk. Mostani információk alapján erre bőven megvan az esélyünk és az, hogy tudunk kint dolgozni, amerikai piacra dolgozunk, angolul, akár amerikai munkatársakkal dolgozunk, tehát van egy olyan tervünk, amiben gondolkoznak fejlesztőink abban is, hogy ki tud menni akár hónapokra kintről dolgozni. Az volt a legerősebb érvem, azt láttam a programozókon, hogy, figyeljetek ide, az elmúlt években leprogramoztatok már egy tonna szart, amihez semmi közötök semmi volt soha, most adok egy olyan dolgot, amihez tud lenni közötök. A másik dolog, hogy minden nap szürkén telik – bejössz csinálod, hazamész, bejössz, csinálod, hazamész – csinálj már valami színt, hogy bassza meg, kimész Amerikába, és ott süt a nap, vagy mások a perspektívák, tehát valami megváltozik az életünkben, tehát nem az van, hogy így öregszel meg. Tehát, hogy ülsz a számítógéped előtt és csak mennek az évek és így nem történik különösebben semmi a napi szaron kívül.

Hsz:
Igen – nem válasszal, ha válaszolnál erre, könnyen megtaláltad ezeket a könnyen motiválható embereket? Feltételezem volt egy-két szívás gondolom.

:
Csak az volt, semmi se ment könnyen.

Hsz:
Sok projekt fűződik a nevedhez – a Baracomptól kezdve a Roadrecord – miért volt ez fontos, amikor elkezdted?

:
Nem szeretnék ezekre projektként tekinteni.

Menjünk sorban, a Baracomppal kezdtem, mint vállalkozó, tehát ott az volt az elsődleges motiváció, hogy kiszámoltam, ha egy napot számlázok le az aktuális óradíjam egy nap, egy ügyfélnek, akkor pont annyit keresek, mint a munkahelyemen 10 órában és akkor ennyi. Meg amúgy is szerettem volna vállalkozni és a pénz motivált, de ez sem volt egyértelmű, mivel ott nem volt a siker biztosítva.
Ma már tudjuk, hogy ez így nem igaz, hiszen egy csomó olyan kihívás jött, amiről fogalmad nem volt, ami le van írva a könyvben, de ez ilyen kiinduló mateknak jó volt.

Hsz:
A Baracompban te, mint szakember vettél részt?

:
Én voltam A szakember.

Így indult, aztán, mikor a legtöbben voltunk, talán voltunk 6-7-en, nem volt egy nagy cég, sosem volt egy nagy cégem. Ott már akkor inkább marketinggel foglalkoztam, ezt meg kell tanulni, egy seggel nem lehet minden lovat megülni, ahogy jobban elmerültem a cégvezetés, a marketingben, minden egyéb irányban, annál jobban estem ki szakmai vonalból.

Hsz:
De ha jól értem, azt mindenképpen javaslod, hogy előbb szívja végig a szakemberséget.

:
Persze!
Nem ismerek más módszert. Lehet, hogy van, ezeket ma startupoknak hívjuk, ahol néha fordítva ülnek a lovon, aztán vagy sikerül, vagy nem, nem kizárt, de sokat látunk olyat, hogy nem.

Hsz:
A Minicrm és a Roadrecord kapcsán neked mi volt a motivációd?

Bá:
Nem volt motiváció, a Baracompnál kellett útnyilvántartást vezetni és nem volt olyan szoftver a piacon és véletlenül volt egy kolléga a cégnél, a Leskó Norbi, ő akkor programozást tanult az egyetemen, nálam dolgozott főállásban és térképpel bíbelődött, azt is valami haverja adta és összerakta a problémát és leprogramozott valami skiccet. Hú ez kurva jó, már akkor jobb volt, mint amit lehetett kapni, amit ő megcsinált 10 éve és akkor azt így használgattuk, elkezdtük eladni ügyfeleknek, miután kérdezték ti hogy csináljátok, mi így csináljuk, jó, akkor csináljunk belőle egy céget.
Aközött, hogy van egy ilyen szoftvered kvázi belső használatra, vagy egy ilyen szűk felhasználásra és aközött, hogy te kimész piacra, szabad piacra, hatalmas különbségek vannak. Teljesen más dolgokat is le kell rendezned, de ilyen tízszeres dolgokat is le kell rendezni, hogy ez működhessen.

Hsz:
Ha jól értem, a Minicrm ugyanígy született.

:
Ugyanúgy! Hogy a Roadrecordot eladjuk, mert ugye ahogy jöttek az ügyfelek, akkor már ne Excel táblában vezessük, meg aztán jött az e-mail marketing, rendesen sales-ezzünk, volt külön kijáró értékesítő, telefonos értékesítő, ügyfélszolgálatos, tehát, hogy mindenki úgy legyen, ahogy akarjuk, tehát megvolt a sztori a fejemben, hogy mi kell, hogy ez így működjön, én igazából azt sem tudtam, hogy mi az a CRM rendszer, nem láttam egy CRM rendszert sem addig, most sem sokat amúgy, csak megvolt az, hogy mit akarok, mi az az egészséges ahhoz, hogy 95%-os legyek egyszer a piacon. És akkor egyszer megfogalmaztam azt, hogy programoztassunk le egy ilyen webes valamit. Marha nagy szarok voltak akkor 2005-ben. Aztán webes CRM született, saját ötletből, talán CRM-nek hívtuk, de fene tudja, lehetséges, hogy még nem.

Hsz:
Neked van bármi közöd a programozáshoz?

:
Van-van, azt tanultam, de nem tudok programozni.

Hsz:
Ezekben a termékekben írtál 3 sort is?

:
Semmit. Hogy mondják ezt szépen, nem én voltam a legélesebb eszköz a fiókban, mármint programozásban.

Hsz:
Amikor megcsináltátok magatoknak akár az útnyilvántartást, akár a CRM-et, kapisgáltátok, hogy ezt ki akarjátok vinni a piacra?

:
Nem, menet közben.

Hsz:
Ezt hogy kell elképzelni, az ügyfeleid érdeklődtek iránta, vagy mikor jött el az a pont, hogy na ezt ki kéne vinni a piacra?

:
A Roadrecordban relatív hamar megvolt, mert az valahogy olyan termék, amit értenek az emberek, hogy az mire való. A Minicrm először Roadrecord Minicrmből és Baracomp Mincrmből született (mivel kettőt csináltatttam, aztán a Baracomp Minicrm-et vittük tovább). Egy ilyen típusú szervíz crm-et mi csináltunk először, online munkalapot, munkatárs ellenőrzéssel, IP cím ellenőrzéssel, mikor érkezett meg, stb.

Hsz:
Te ilyen kontroll mániás vagy amúgy?

:
Ezt kívülről így nevezik, bár én nem gondolom magam annak.

Hsz:
Arra gondolok, ha cégvezetőként gondolunk rád, akkor te nagyon szereted kontrollálni a dolgokat, vagy azért hagyod, hogy a munkatársak maguk vállaljanak felelősséget?

:
Azt vettem észre, hogy kontrollálnom kell, vagy érdekem az, hogy kontrolláljam. Szeretném, hogy ne így menjen, vannak dolgok, amiket elengedek, de relatív sok van, amiket még nem tudok, vagy úgy érzem, hogy sokba kerülne elengedni. Legtöbbször úgy dolgozom a munkatársaimmal, hogy nagyon magas szintre előkészítik a dolgokat, de nagyon kevés van, amit változtatás nélkül élesítem, a legtöbb dolgot magam véglegesítem.
Nem tudom, hogy ez kontrollmánia-e, talán nem, inkább maximalizmus.

Hsz:
Ha kicsit el tudunk kanyarodni erre a Bevétel erősíti a szabályt projektedre, hogy ennek pontosan mi volt a motivációja, vagy ezt csak úgy ki akartad írni magadból? Volt-e valami nagy miért, amiért te ebben úgy belekezdtél.

:
Hát eléggé hülye oka van, tehát hogy éppen csináltunk a Roadrecordos online fejlesztést és nagyon nagyon késésben voltak a fejlesztők és én úgy éreztem, hogy így van időm még ezt a könyvet megírni, meg így foglalkozni vele. Nem tudtam otthon ülni és várni, hogy a fejlesztők mikor csinálnak valami olyat, vagy érnek el egy olyan pontig, amikor én is tevékenyen részt vehetek benne, tehát, amikor én jövök.
Maga azt, hogy volt rá időm, tehát ha ez nem lett volna, nem lett volna.

A másik meg az, hogy ezzel együtt párhuzamosan elkezdett együtt mocorogni bennem egy olyan érzés, ami alapján bennem volt egy olyan érzés – nevezzük húsz év vállalkozásnak – hogy összegyűlt egy csomó olyan tapasztalat, amiért egyébként sokan nem szeretnek, hogy kvázi okoskodó vagyok, mivel van véleményem és ezt nem tudom megtartani, amikor látom, hogy valaki hülyeséget csinál és nem csinálja elég jól és nekem van egy jobb ötletem és hogy mondanám, hogy csináld már, mert hogy tudom, kitapasztaltam és nem akartam, hogy ez bennem maradjon, tehát ez így kikívánkozott, ki akart törni és ez a kettő annyira így összejött. Plusz egy harmadik dolog, véletlenül találtam egy harmadik srácot, akivel rengeteget beszélgettem, aztán ő így írta meg a könyvet. Aztán mikor leírta, rájöttem, hogy hiába írta le becsülettel, rájöttem, hogy ez nem az én stílusom, aztán gyakorlatilag újra írtam az egészet.

Mi volt a motivációm? Ezek volt a körülmények a motivációk. Sokan vádolnak azzal, hogy könnyű neked, ott a Roadrecord, de én be akartam bizonyítani, hogy ezt is el tudom adni, tehát, hogy kompatibilis a tudásom azzal, hogy bármit el tudok adni és igazából itt derült ki, hogy igen, méghozzá jól.

Illetve nyilván nem ártott a pénz sem, mivel akkor (is) voltunk egy elég pénzköltős fázisban és segítsek az embereknek, de egy kicsit más motivációból. Én azt nagyon utáltam és mai napig utálom, amikor annyi impulzus ér, hogy így azt mondod, hogy bazdmeg, ez egy szolgáltatás, ez egy termék? Menj a francba! Amikor azt látod az én oldalamon, hogy nekem rohadtul keményen meg kell dolgoznom, hogy pénzt keressek és mennyire keményen ki kell szolgálnom az ügyfeleket, hogy az egy tényleg jó szolgáltatás legyen és utána nem tudom normálisan elkölteni a pénzemet, mert a másik oldalon nem ilyen szolgáltató cégek vannak.

Hsz:
És ezt neked miért fontos megosztani a nagyvilággal?

:
Az, hogy megoldódjon egy kicsit az én problémám, meg a világ problémája, meg hogy tudatosabbak és értelmesebbek legyenek. Mindenkinek jó az, hogy jól csinálja a dolgát és nem az van, hogy a nehezen megkeresett pénzedet még elköltés közben is azon idegeskedj, hogy nem igaz, hogy ekkora balfasz, nem igaz, hogy így kell kiszolgálni, hogy ilyen szar kaját kapok, hogy olyan számlázóprogramot, vagy bármiről legyen szó, érted? Legyünk már tudatosabbak vásárlói szinten, meg előállítói szinten is, hogy mi az ami európai, fogalmazzunk így.

Hsz:
Tehát, ha jól értem szeretnél egy kicsit szolgáltatóknak segíteni, hogy mi az, amire figyeljetek oda, hogy jobban szolgáljátok ki a vevőiteket?

:
A piac minden szereplőjének, és ha úgy vesszük, minden ember a piac szereplője, akik nem mindegy, hogy hogy gondolkodnak.

Hsz:
Még egy szegmenst felfedeztem a videóidban, hogy a fiatalokhoz is rendszeresen szólsz, ez neked miért fontos, hogy a huszonéves fiatalokhoz is szólj? Volt bármi hiányérzeted, ami mondjuk a te fiatalkorodban szükséged lett volna rá?

:
Nem, nem, bár biztos, hogy volt, de nem ez motivált. Azt látom, hogy fiatalokat két részre tudnám osztani, az egyik az, aki teljesen el van veszve és jó szakmája, semmi nincs a kezében, tehát nem tudom mi lesz vele. Meg vannak azok, akik nagyon is keményen, nagyon jól fel vannak készülve, nagyon értelmesek, nagyon a mai világ szülöttei és teljesen mások, mint mi, mondhatnám azt is, hogy komoly veszélyt jelentenek ránk, de ez mindig így volt, tehát helyet kell adni nekik. Viszont megdöbbentően tapasztalatlanok az élet más területein. Egyszerűen, ha te valamire gyúrsz, akkor nem lesz a többi dologra időd az életben. És ez látszik, nem tudom tudatosan, tudattalanul, vagy a szülők által, aki nagyon jó, az nagyon nagyon jó, „szakbarbár” nevezhetjük így a saját szakmájában. Ahhoz viszont, hogy szakbarbár legyen, ahhoz az élet másik területén nem lesz ideje. És olyan dolgokban tanácstalanok, amiről el sem tudnád képzelni, a legváratlanabb pillanatban jön elő olyan, hogy nézek, hogy te jó ég. Amúgy egy tök jó ember, felkészült szakember, emberileg meg mennyire gyenge. Nagyon sok ilyen embernél nagyon el van dőlve a mérleg a szakmai dolgok felé, számukra a szakma az nagyon szakmai. Például nem tudják eladni magukat sokan, tehát effektív, ha van egy értékes tudás, talán nem is tudják, hogy mennyire értékes, de nem tudja, mi az értéke és főleg nem tudja, hogy ezt hogy lehetne eladni és mindig vérzett a szívem, hogy ami ott van előtted, mint termék nem tudod kihozni a maximumot. Hiába a legjobb a programod, ha nem tudod eladni, akkor otthon ülsz egyedül egy programmal és éhen halsz.

Hsz:
És arról mit gondolsz, hogy most könnyebb elindulni egy 20 éves fiatalnak a pályán, akár vállalkozóként, akár az életben, vagy a mi időnkben, amikor mi voltunk 20 évesek?

:
Szerintem ugyanaz, az arányok ugyanazok. Most mástól nehéz és mástól volt könnyebb régen.

Hsz:
Mit gondolsz az adakozásról, az anyagi, tudásbeli adakozásról? Bár azt hiszem, valamennyire ezt megválaszoltad, hogy valamennyire ez a szívügyed, hogy adsz a tudásból másoknak. És én itt azt is adakozásnak nevezem, amit te csinálsz a videóid által.

:
Azért ne legyek ilyen megvilágításban, azért ez egy biznisz, tehát én nyomom a videót és adom, meg ingyenesen, de én azt szeretném, hogy megvegyék a könyvemet, videókat, akármit, akár Roadrecordot, az sem baj.
Szóval azért ez egy üzleti vállalkozás, ezt lássuk be és lássuk ezt benne és saját magamat hazudtolnám meg magam, ha ez nem az lenne, hisz ez egy üzleti csatorna.

Hsz:
Kik azok, akiktől te tanulsz?

:
Szégyelnem kell magam, de IQ-ból jön. Nem mondom azt, hogy nincsenek könyvek, tanácsadók az életemben, de szerintem nagyon nagyon sok ember van, aki sokkal többet olvasott, sokkal több ilyen tanácsot hallott, sokkal többet költött, fizetett ilyenre. Nem azért mert én lusta vagyok, vagy ezeket a dolgokat nem szeretem, egyszerűen nekem önmagamtól annyi ötletem van, annyi megvalósítás, hogy időm sincs ezekre a dolgokra. Van egy csomó könyvem, ami nincs kiolvasva, időnként valami történik, amikor kiolvasok még egyet. Ismerek olyan embereket, akik az összes tudásukat könyvekből szerezték, én meg inkább magamról, a saját bőrömön tanulom meg. Nincs egyetemi diplomám, tehát papíron semmi sem indokolja, hogy itt tartsak.

Hsz:
A mindennapi életben van-e olyan, akinek a véleménye fontos számodra, akár családtag, akit megkérdezel, ha valami dilemmád van?

:
Szerintem ez attól függ, hogy mi a kérdés. Igazából bárki mondhat nagyon értékeset és én azért szeretek figyelni az emberre, emberekre, mármint amikor olyan üzemmódban vagyok, mert néha olyan üzemmódban vagyok, hogy nem akarom meghallani, kizárom, mert annyira el vagyok merülve a gondolataimban, de sokszor nagyon nyitott vagyok és a legkisebb embernek, a legkisebb elszólásából is össze tudok rakni valamit. Van egy ilyen puzzleszerű dolog az életről a fejemben, amihez mindenki hozzá tud adni, tehát nincs hülye ember, a leghülyébb ember is tud valami olyat mondani, csinálni, adott szituációban, ami tőle értékes, amiben ő a legjobb. Nyilván vannak olyan emberek, akinek kíváncsi vagyok a véleményére, megkérdezem, de egy ellenpéldát mondva, nem megsértve senkit sem, elmúlt időszakban nagyon sok olyan kötött le, ami nem az én saját ötletem volt, hanem másé, külső forrásból jött és elindultam azokkal a dolgokkal, mert alapvetően jó ötletek voltak. És azon vettem észre magam, hogy nagyon sok energiát raktam bele és semmi nem lett belőle, mert valahogy a végén úgy döntöttem, hogy mégsem csinálom meg, mégsem nekem való, mégsem valami. És akkor azt mondtam, hogy á, most akkor elmegyek oda, meghallgassam, tanácsot kérjek, adnak is, ami jónak tűnik és a végén mégis az lesz a jó, amit én magamtól előtte kitaláltam. És akkor most mi a francnak csináljam ezt? És akkor ezt itt lezártam.
Azt kell mondjam, hogy addig amíg az ember észnél van és két lábon tud állni a földön és jól tud mérlegelni, addig a legjobb tanácsai saját magából jönnek, legalábbis nekem így van. És azt hiszem ez magyarázza azt, hogy miért nem ezt, vagy azt olvastam, miért nem ettől, vagy attól kérek tanácsot, hanem azért, mert egyszerre próbálom a bejövő információkat mérlegelni, akár az ügyfelektől, visszajelzéseket, viselkedésüket és az alapján, ha van egy problémám, magam összerakom és kitalálom a megoldást. És abból lesz egy termék egy funkció, videó, megoldás, bármi, ami felhasználható önmagában is.

Hsz:
Ha az elmúlt éveid során nagyobb kudarc ért, azt hogy élted meg?

:
Rosszul! Azokat élem meg a legrosszabbul, ami nem rajtam múlik. Ami rajtam múlik, én mindent megteszek, amit eldöntök és akkor azt mondom, hogy az egy tanulság, annyira nem szomorodok el, maximum oké, ez nem sikerült, továbblépek, tanulok belőle, vagy átalakítom és azért lesz jó, vagy hagyom a fenébe, attól függ, miről van szó. Ami a legrosszabb, ami nem rajtad múlik, külső tényező hatása alá kerülsz és nem tudsz mit csinálni, amikor tehetetlen vagy, de benne vagy a sztoriban. Az egy hullámvölgy, amikor az egyik nap apátia, a másik nap boldog vagy, le-fel rohangálás, hasonlóan, amikor száz dologra kell figyelni és nem tudsz egyre koncentrálni, ez az, ami iszonyú energiát emészt fel.

Ami viszont a könyvben is le van írva, relatív könnyű padlóra küldeni és onnan mindig felállok és mindig felveszek valamit és akkor vagyok iszonyat veszélyes és akkor ott kő kövön nem marad, mert ott van egy elhatározás.

És azt hiszem, hogy ez hiányzik a piacból, hogy manapság szürkék a hétköznapok, de azt akarom, hogy színes legyen és ezt Amerikában látjuk most.

Hsz:
És amikor valami sikert elértek, akkor azért megveregetitek a vállatok, megünneplitek, vagy csak úgy mentek tovább?

:
Én nem, ez egy olyan kimenet, leprogramozod a dolgokat és akkor az egy kimenet. Nem azt mondom, hogy nem ünneplünk, de nagyon ritka, nem vagyok az az ünneplős típus, nem veregetem meg annyira a vállamat.
Az az igazság, hogy amikor ezt az állapotot eléred, addig már három másik dolgon gondolkozunk, dolgozunk.

Hsz:
Van olyan sztori, amit – ha publikus – nagy kudarcként éltél meg a 20 év alatt?

:
Biztos van, de most nem jut eszembe. Őszintén szólva nem a múltban élek, hanem a jövőben. Lehet belőle tanulni, lehet rá emlékezni, a jóra, rosszra is. Milyen típusú kudarc? Hátha eszembe jut, szűkítsünk!

Hsz:
Amit végleg el kellett engedned és nagyon nem akartad, akár magánéleti, öntöd bele az energiát és el kell engedned, vagy akár a munkában, ami nagyon szarul sikerült és el kellett engedned.

:
Olyankor, amikor éppen megéled, akkor az a legnagyobb sztori. Mikor a válság legmélyebb bugyrában voltunk, időben, az ország, meg a világ és mindenkinek lefelé görbült a szája és akkor egy nálam idősebb ember, akinek egyébként adok a szavaira, ő mondta, hogy „Ákoskám (megveregette a combomat), ez is jó lesz valamire!”

Ezt így mondogatod néha magadban, akkor nehéz elhinni, amikor a legalján vagy, hogy ez is jó lesz valamire, de mindig kisüt a nap valahogy, valamerről és utólag tényleg egy konzekvencia, hogy na ez jó volt és aki ügyes, okos, tapasztalt, az ezeket a negatív dolgokat is addig csűri csavarja, amíg az életében valahol, valamikor egy pozitív dolgot csinál.

Ki akar stroke-t az életben, senki nem akar, én sem. Meglett. Ki gondolta volna, hogy ebből valamikor alcím lesz egy könyvön? És vannak akik azért veszik, mert hogy ő is átélte az egészségügyi problémákat, mire kell figyelni, mit gondolok azóta az életről, mittudomén, ezt akkor, amikor megéled, nem ezen gondolkodsz, hogy ez majd egyszer egy könyvön lesz.

Hsz:
Búcsúkérdés, egy fél méterszer fél méterszer fél méteres dobozban mit küldenél a 20 évvel ezelőtti magadnak? Akár egy mobiltelefon, akár egy bevétel erősíti a szabályt könyvet esetleg?

:
Igen, azt beleraknám, bár jóval több fér egy ilyen dobozba, de azt beleraknám!

Nehéz kérdés!

Hsz:
A youtube csatornád linkjét esetleg?

:
Az a helyzet, hogy lettem, ami lettem, lehet vele vitatkozni, hogy ez mi, de valami. Lehetett volna ezt jobban is csinálni, rosszabbul meg biztos, de hogy szerintem ahhoz, hogy ide eljussak, meg remélem, hogy magasabbra, ahhoz ezeket meg kell élni, ez benne, kell, hogy legyen, még akkor is, ha akkor nem hiszed, hogy ez a javadat szolgálja, akkor azt úgy éled meg, hogy öngyilkos leszel másnap, de igazából ezek tesznek azzá, ami ahhoz kell, hogy amiben oda kell tenni magad, az ott legyen.

Hsz:
Esetleg így a végén azt a motiváló mondatod ha elmondanád…

:
És ne felejtsétek el, a bevétel erősíti a szabályt! Sziasztok!

Hsz:
Sziasztok!